A Propoliszról illik tudni!

A propolisz egy természetes gyantás keverék, amelyet méhek termelnek a növényrészekből, a rügyekből és a váladékokból összegyűjtött anyagokból. Lényegesen bonyolultabb az összetevője, de maradjunk egyenlőre ilyen egyszerű megoldáson. Viaszos tulajdonságainak és mechanikai tulajdonságainak köszönhetően a méhek propoliszt használnak a tartósítóként, ragasztóként,  kaptár repedések tömítésére  a belső falak simítására, valamint védőgátként a külső behatolók, például kígyók, gyíkok stb ellen. Időjárási veszélyek, például a szél és az esőtől is megóvják a családot oly módon, hogy az esetleges kaptár réseket betömik ezzel az anyaggal. A méhek a különféle növényekből a propoliszt gyűjtik, termelik a mérsékelt éghajlati övezetben főleg a nyáron. A propolisz jelenlegi antimikrobiális alkalmazásai között szerepelnek a hideg szindróma (felső légúti fertőzések, közönséges megfázás és influenza-szerű fertőzések), a sebgyógyítás, égési sérülések, pattanások, herpes simplex és nemi szervek, valamint a neurodermatitis kezelése. A világszerte a propolisz óriási népszerűségnek örvend, ám Indiában a propolisszal kapcsolatos kutatások csak most kezdődtek meg, és erről nem számoltak be széles körben, kivéve India néhány olyan régióját, mint Maharashtra, Nyugat-Bengália, Tamil Nadu, Gujrat és Madhya Pradesh.

A propolisz:

egy természetes gyantás keverék, amelyet méhek termelnek a növényrészekből, a rügyekből és a váladékokból összegyűjtött anyagokból. A propolisz szó a görög nyelvből származik, amelyben a pro „a bejáratnál”, és polis a „közösség” vagy „város” kifejezést jelenti, ami azt jelenti, hogy ezt a természetes anyagot használják a kaptárvédelemre, családvédelemre. A propolisz másik neve méhragasztó.

A méz és a propolisz jótékony hatást gyakorol az emberi egészségre. Az ókorban a propoliszt az ember széles körben alkalmazta, különösen a népi gyógyászatban számos rosszindulatú betegség kezelésére. Az egyiptomiak méhragasztót használtak a halottjaik balzsamozására, mivel jól tudták a putrefaktivitás tulajdonságait. (Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha megfelelően bekenték a halottat, akkor az a test akár évszázadokig is ugyan olyan kinézetű maradt.) Az inkák lázcsillapító szerként propoliszt alkalmaztak. A görög és a római orvosok szájfertőtlenítőként és fertőtlenítő és gyógyító termékként használták a sebkezelésben, bőr- és nyálkahártya sebek helyi kezelésére.

A propoliszt hivatalos gyógyszerként szerepelt a 17. század Londoni gyógyszerkönyveiben. Antibakteriális aktivitása miatt Európában a propolisz a 17. és 20. században nagyon népszerűvé vált. Olaszországban a Stradivari méhragasztót használt hegedűlakkként. A 19. század végén a propoliszt gyógyító tulajdonságaik miatt széles körben alkalmazták, és a második világháborúban számos szovjet klinikán alkalmazták tuberkulózis kezelésére, a tüdő problémák megfigyelt csökkenése és az étvágy javulása miatt. A balkáni államokban a propoliszt seb- és égési sérülések, torokfájás és gyomorfekély kezelésére alkalmazták. Az első tudományos munkát a propolisszal 1908-ban tették közzé, amely tartalmazza kémiai tulajdonságait és összetételét.

Manapság a propolisz:

egy természetes gyógyszer, amely számos egészségügyi élelmiszerboltokban megtalálható, különféle formában, helyi alkalmazásra. Kozmetikumokban vagy népszerű alternatív gyógyászatként is használják különféle betegségek öngyógyítására.

A propolisz jelenlegi alkalmazásai között szerepelnek a hideg szindróma (felső légúti fertőzések, a megfázás és az influenza-szerű fertőzések) készítményei, valamint a sebgyógyuláshoz, égési sérülések, pattanások, herpes simplex és nemi szervek kezelésére szolgáló dermatológiai készítmények, valamint a neurodermatitis kezelése. A propoliszt szájvízben és fogkrémekben is használják a szuvasodás megelőzésére, valamint az ínygyulladás és a szájgyulladás kezelésére. Széles körben használják a kozmetikumokban, valamint az egészségügyi élelmiszerekben és italokban.

A kereskedelemben:

kapszulák, szájvíz-oldatok, krémek, torok-rombuszok, por formájában és számos tisztított termékben is elérhető, amelyekből a viaszt eltávolították. Antimikrobiális, antivirális és antioxidáns tulajdonságai miatt széles körben használják az emberi és állatgyógyászatban, a farmakológiában és a kozmetikumokban.