A méz története
Az ember és a méhek kapcsolata ősidőkig nyúlik vissza, hiszen már a cromagnoni ősember is felfedezte, hogy a méznek számos felhasználási módja létezik.
Ismeretterjesztő cikkünkből kiderül, hogyan segítették a méhek az embert a történelem során.
Az első találkozás
Hogy valóban az ősidőktől kezdve használja és fogyasztja az ember a mézet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a spanyolországi Arana barlangban talált sziklarajz, amely egy lépesmézet gyűjtő alakot ábrázol. Mivel a mézgyűjtés nem veszélytelen, feltételezhető, hogy már az ősember is rájött, miért éri meg kockáztatni érte.
Ókori bölcsességek
Az ókorban még a méhészkedés kezdetleges formájával találkozhatunk, hiszen ekkor még a vadonélő méhektől gyűjtött az ember, és sajnos tevékenykedésével sokszor a teljes kaptárban kárt tett. Nem ritkán a méhek vesztét is okozta, mert nem hagyott elegendő mézet számukra, hogy túléljék a telet.
Számos emlék maradt fenn, amelyek orvosságként hivatkoznak a mézre, de gyakran használták szertartásoknál is. Tartósító hatása miatt az egyiptomiak a halottak bebalzsamozása során alkalmazták. A görögök a lázas betegeket és az epebántalmaktól szenvedőket gyógyították vele, az arab világban afrodiziákumként fogyasztották, a kínaiak ginzenggel keverve hosszabbították vele az életüket, a rómaiak pedig már felismerték gasztronómiai előnyeit is, illetve elsőként készítettek a méhviaszból gyertyát és viasztáblát.
A gyertyakészítés tudományát vették át később a germán népek, majd, amennyire azt az írásos emlékekből tudni véljük, a honfoglalás előtti Magyarország területén élő népcsoportok is, akiktől aztán a bevonuló magyarok eltanulták e mesterséget.
A változások kora
Miként fejlődött az ember, fejlődtek eszközei is, így a mézet egyre több téren használta fel. Sört, bort, süteményeket ízesített vele, de a népi gyógyászatban is egyre több szerep jutott a méznek.
Az ipari forradalommal megjelenő olajlámpák háttérbe szorították a gyertyákat, továbbá az első cukorgyárak felvirágzásával édesítőszerként se tartottak már igényt a mézre.
A kereszténységnek köszönhetően a méhészkedés mégsem merült teljesen feledésbe. A vallásos ceremóniák nélkülözhetetlen kellékei voltak a gyertyák, a kolostorok apátjai pedig előszeretettel foglalkoztak orvosság, gyertya, mézsör és mézbor készítéssel.
A jelen és a jövő találkozása
Mára a méz felhasználása olyannyira népszerűvé és sokrétűvé vált, hogy a kínálat alig tudja kiszolgálni a piacot. Elég, ha csak a kozmetikumokra és a gasztronómiai különlegességekre gondolunk.
A fejlődés és a növekvő kereslet ellenére azonban alig fordítunk figyelmet a méhekre, pedig nélkülük nem csak a mézről kell lemondania a világnak. Beporzás nélkül a növények is elpusztulnak.
A globális felmelegedés és a természetes életterek csökkenése egyaránt hozzájárul a méhfajok eltűnéséhez. Szerencsére azonban még visszafordítható a helyzet, és ezért kutatók százai és méhészek ezrei dolgoznak nap mint nap. Minden élőlény számára fontos, hogy a méhek és az emberek együttműködése még szorosabbá váljon.
A Bodó Méhészet is elkötelezett híve a méhek megmentésének és a méhészeti termékek népszerűsítésének.
Ha szeretnél biztonságos forrásból származó, prémiumminőségű mézet, méhpempőt vagy apiterápiás termékeket vásárolni, a Bodó Méhészet webáruházában mindent megtalálsz!
