Hírek
A méhkenyér:
A méhkenyeret viszonylag kevesen ismerik, ezért röviden be kellmutatnunk. A méhkenyér a virágpor módosult formája.A méhkenyeret (bee bread) olykor „méhkaptárból való pollen", néha „léppollen" néven említik. Ezek a kifejezések jelzik, hogy a méhek győjtötte virágpor a pollencsapda ellenére, vagy annak híján akaptár belsejébe került. Id. Boczonádi Szabó Imre 1913-ban így írt a méhkenyérrõl: „A készletbe helyezett virágpor, vagyis a méhkenyér 18% fehérjét és emellett több mint 25% cukorfélét tartalmaz, tehát táplálóbb a jó búzakenyérnél."
A méhek a begyőjtött virágport a lépek sejtjeibe tömködik, ahol a rovar-enzimek hatására megindul az összetett cukrok hasítása, ugyanakkor elkezdõdik a tejsavtermelõ baktériumok és az élesztõgombák szaporodása. Csökken az anyagban a pH-érték, savasabb lesz a sejttartalom. Késõbb az élesztõgombák a tejsav egy részét felhasználják, de a méhkenyér íze, illata így is savanykás marad. A kémhatás mellett természetesen a béltartalomnak is módosulnia kell.
Lengyel kutatók 1985-ben 23 méhkenyér és 11 virágpor mintát vizsgálva úgy találták, az albumin-tartalom a méhkenyérben átlag 24,37 %, a pollenben 28,0 % volt. A méhkenyérekben a glutein részaránya 5,49 % volt, a prolin-é 4,36 %, ugyanez a virágpornál 5,2; illetve 6,12 volt. Az egyes méhkenyér mintákban az albumin-tartalomban igen nagy (olykor több mint 4-szeres) volt a szóródás. Ha a méhkenyérben kevesebb is a nitrogén-tartalmú anyag, mégis értékes táplálék, mert a virágpornál jobban, könnyebben értékesülnek emészthetõ anyagai. Az ásványi anyagokat a biokémiai változások kevésbé érintik.
A virágporban igen magas lehet a vastartalom, közepes mértékő a cink és a mangán jelenléte, alacsony a réz és a nikkel aránya. Alacsony arányban elõfordult még a méhkenyér-fajtákban a kadmium, kobalt, króm és az ólom is (1 ppm alatt). A fehérjetartalmat a méhkenyér érési folyamatában résztvevõ mikroorganizmusok tevékenysége befolyásolja, az ásványianyagtartalmat viszont elsõsorban a talaj tulajdonságai határozzák meg. A méhkenyér ugyanolyan régi méhtermék akárcsak a méz. Az emberek egyidõben és egyszerre fogyasztották mindkettõt. Amikor még az ember a medvéhez vagy a méhészborzhoz hasonlóan a kl^ fosztott méhcsalád egész lépkészletét pergetés nélkül, mindenestül elfogyasztotta, akkor már méhkenyéret is evett.
Varró írásaiból tudjuk, hogy az ókori rómaiak már ismerték a méhkenyéret. Akkor is lényegesen drágább volt és többre is beesülték a méznél. Eritace-nek nevezték. A méhkenyér ritkaságát és drágaságát azzal lehet magyarázni, hogy jóval kevesebbet készítenek belõle a méhek, mint pi. a mézbõl, másrészt kinyerni is nehezebben lehet. Pergetéskor továbbra Is a sejtekben marad. Kézi eszközzel egy dolgozó nyolcórás munkaidõben legfeljebb egy kilogramm méhkenyeret tud kinyerni.
A méhkenyér elõnyei
A sejtekbõl kipiszkált méhkenyérbõl naponta elég fél teáskanálnyi. Legegyszerőbb, ha a méhkenyéres mezõt kivágjuk a léptbõl és egy falatnyi darabot addig rágunk, ameddig csak a viasz marad a szánkban. A viaszt kiköpjük vagy akár le is nyelhetjük, nem árt, nem lesz belõle baj, emésztetlenül kiválasztódik." Gyógyászatilag a méhkenyérnek nagyjából azonos az indikációja, mint a virágpornak. Az új lehetõségek kikísérletezéséhez laborállatokat használnak.
Bulgár kutatók a méhkenyérnek az ödémás gyulladásos folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálva azt tapasztalták, hogy apiterápial úton is lehet gátolni a sejtburjánzást. Kínai tudósok kobalttal besugárzott egereken figyelték a méhkenyér hatását. A méhkenyér jelentõségét rendkívül megemelte az a felfedezés, amit bulgár kutatónõk tettek 1980-ban. Õk különítették el a ménkenyérbõl az adolagin nevő anyagot, amely gyulladáscsökkentõ hatású. A méhkenyér szélesebbkörő apiterápiai felhasználását, ritka volta és ennek megfelelõen drágasága akadályozza. Ezt a helyzetet meg tudnánk változtatni a biotechnika segítségével.
A méhkenyér szavatossága:
A tiszta méhkenyér hűtőben, vagy hűvös száraz helyen szavatosságát korlátlan ideig megőrzi!!!
A méhkenyeret az alábbi képre kattintva tudja megrendelni:
