Bizony sajnos téves a megnevezés, ugyanis nem „pergetés” hanem a helyes megnevezés a „pörgetés”. A keretet, amikor a méz pörgetőbe beleteszi a méhész, nem pergeti, hanem pörgeti, emiatt ajánlott a helyes szakkifejezést használni, miszerint a mézet a méhészek pörgetni szokták.

Másik gyakori hiba a méhanyát méh királynőnek hívni, de ezt majd egy másik cikkünkben fogjuk részletesebben kifejteni.

Hogy is zajlik a méz pörgetése!

Első körben érdemes, a méheket olyan méhlegelőre „vándoroltatni” ahol az adott kultúrnövénynek megfelelő mennyiségű nektárja van, és amiből tudnak a méhek érdemleges mennyiségű virágport és nektárt gyűjteni.

Jellemzően ezek a növények egy korábbi cikkünkben találhatóak meg. (Ajánlott olvasmány a Mézfajták Magyarországon). Ha az időjárás is megfelelő, kellően párás, és megfelelő mennyiségű csapadék áztatja a virágokat, valamint az időjárás is megfelelő akkor lehet számítani a nektár begyűjtésére.

Nézzük a Nagy Boconádi 24 keretes kaptárakat.

A Nagy Boconádi kaptárban 24 keret található, amibe a méhek megfelelő időjárási viszonytagságok mellett nagyságrendileg 120-130Kg közötti kaptársúlyt tudnak elérni. Ekkor beszélhetünk arról, hogy a kaptár tele van mézzel, és megérett a 2 méhcsalád – ami a kaptárban található – a pörgetésre. (Jellemzően már 100-110 Kg között ajánlott elkezdeni a pörgetést.)

A megfelelő kaptársúly után jöhet a pörgetés.

Amikor a kaptárban lévő méz súlya elérte a megfelelő mennyiséget a méhész a benne lévő kereteket átvizsgálja az anyát egy külön a kaptárba visszatett üres keretre kimenekíti, hogy a méhek lesöprése közben a keretről ne sérüljön, és elveszi a kereteket tőlük. A keretet egy erre a célra szakosított méhlesöprővel – lehet, levegős, kefe, nejlonos lesöprő stb. – megtisztítja a bogaraktól, és az így kapott kereteket a fedelező ládához irányítja. A fedelező ládában a kereteket a lefedett méztől megszabadítják – un. felfedelezik a lefedett mézet – és a pörgetőbe teszik. A pörgetőben a kereteket megpörgetik, és a centrifugális erő hatására a keretekben lévő méz a pörgető oldalára csapódva lefolyik a pörgető aljába, ahol egy nyíláson keresztül vödrökbe, majd egy sűrű szűrőn keresztül a hordókba töltik.

A méz kipörgetése után.

A kipörgetett már üres mézes keretet a méhész ugyan annak a családnak teszi vissza ahonnan kivette. Fontos, hogy lehetőleg ugyan oda kerüljön vissza. (Itt most nem térek ki arra, hogy miért van erre szükség, ugyanis külön új cikk fog ebből a részből készülni.)

A visszatett kereteket a megfelelő sorrendben, és helyzetbe kell visszatenni a méhcsaládnak. Itt megint nem térnék ki arra, hogy erre miért van szükség. A visszatett keretek után a méhcsalád pörgetése véget ért. Lehet őket visszazárni a kaptárba. Itt fontos, hogy a kijárót mindig minden esetben hagyjuk nekik nyitva, ugyanis egy „sokk” éri őket, hogy megfosztottuk az általuk gyűjtött ételtől .

Ezek után figyelhető meg, hogy a méhek a kaptár bejáratánál, egymásba kapaszodva összegyűlnek, és „siratják a mézet”.

Mit is jelent pontosan a méz siratása?

Mint mindenki, a saját tulajdonát, ha elveszik tőle hiányolják. Nincs ez másként a méheknél sem. Amikor szembesülnek vele, hogy az összegyűjtött mézet elvették tőlük, a kaptár bejáratánál összegyűlve jelzik, hogy „rablás” történt, és a családnak gyűjtött táplálék eltűnt a kaptárból. Ezt ők összekapaszkodva, szárnycsapásokkal tudatják a világgal. Másik nagyon fontos dolog, hogy a kaptárban lévő atmoszféra megváltozik, és a bogarak egymásnak dörzsölődve generálnak újra olyan atmoszférát, amit a kaptár belső levegőjének tekintünk. Ez a levegő, belső atmoszféra a legtisztább légtér a földön! Gyógyító hatásairól egy külön cikkben fogunk foglalkozni. Teljesen konkrét tudományos magyarázatot még nem találtak a "méz siratására" a szakemberek, így ez csak egy hipotézis marad továbbra is.

A méhek méz siratásáról készült képeink: