A here (hím méh) élete
Ha a természetben járunk-kelünk, jó eséllyel dolgozókba, vagyis nőstény méhekbe botlunk, a hímek ugyanis legtöbbször a kaptárakban lebzselnek, vagy a heregyülekező helyen várják, hogy beteljesítsék életfeladatukat: a méhkirálynő megtermékenyítését.
De mi alapján ismerhetjük fel a heréket? A herék valamivel nagyobbak, mint a dolgozók, szemük pedig kétszer akkora, ezáltal látásuk is élesebb. Fontos ismertetőjegyük még a tompa potrohvég, amelyet annak ellenére, hogy nincs fullánkjuk, előszeretettel himbálnak, hogy megijesszék ellenfeleiket.
Propoliszos méz? Ha a heréken múlna, nem kerülne az asztalra!
Nem tudni, hogy innen ered-e a lustaság szinonimájaként használatos „here” kifejezés, de tény, hogy a hím méhek nem éppen a szorgalmukról híresek. Nem vesznek részt a gyűjtésben, az építésben és az utódgondozásban sem, sőt, életük egy részében még önellátásra is képtelenek: a dolgozók etetik őket. Néha a család hőháztartásának fenntartásában vállalnak szerepet: hőség esetén szárnyaikat legyezgetik, a hideg ellen remegéssel termelnek hőt.
Néhány hónapos élettartamukat nagyrészt a kaptár belsejében töltik, délutánonként pedig a heregyülekező helyekre repülnek. Legtöbbször elhagyják az eredeti kaptárat, ahol születtek, és méhcsaládról méhcsaládra vándorolnak, ahol tavasztól nyár végéig szívesen látott vendégek.
Átlagosan 24 nap alatt fejlődnek ki, és 38 nap után válnak ivaréretté. Egy méhcsaládban egyszerre néhány száz, sőt akár néhány ezer here is tartózkodhat. De hogy mi vár rájuk ezután?
Mostoha vagy kivételes sors?
Ezt döntse el mindenki maga, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a herék sorsa sem fenékig tejfel, avagy méhes analógiával élve, nem fenékig méz. Az édes semmittevés óráira tragikus és elkerülhetetlen végzet vet árnyékot: a párzás és a hereűzés.
Az első talán az elviselhetőbb végkifejlet. A herék erre a célra kiválasztott gyülekezőhelyen várják a fiatal méhanyákat. Egyszerre akár 200 család hímjei is összegyűlhetnek egy-egy ilyen helyen, ami biztosítja a család számára a genetikai változatosságot.
A párzás a levegőben történik, és mindössze néhány másodpercig tart. A herének ez az egyetlen esélye, hogy továbbörökítse genetikai állományát. Lábaival megragadja a nőstényt, és nemzőszervével annak fullánktokjába keres utat. Előfordul, hogy a tok nem nyílik ki megfelelően, ebben az esetben a párzás sikertelennek minősül. A sikeres megtermékenyítés eredménye a here számára a biztos halál, hiszen ivarszerve beleszakad az anyába, ő pedig élettelenül hull a földre. Az anya legalább 12, de akár 30 herével is párosodhat annak érdekében, hogy elegendő örökítőanyagot gyűjtsön be. Ezeket elraktározza, és a később lerakott petéket termékenyíti meg velük.
De talán még mostohább sors vár azokra a herékre, amelyek túlélik a nászrepülést. A túlélőket augusztusban a már nevében is barátságtalan „hereűzés” akció keretén belül lakoltatja ki a család. A hímeket először kiéheztetik, majd kidobják őket a kaptárból, és nem engedik többé vissza.
Bármennyire is lusták, a herék funkcionális szerepet töltenek be a méhcsalád fenntartásában, és közvetett módon hozzájárulnak a méztermeléshez is. Tulajdonképpen a legdrágább áldozatot hozzák: az életüket adják a jövőbeli dolgozókért, hiszen csak a megtermékenyített petékből születhetnek a mézhordó méhek.
Ha tetszett blogcikkünk, és meghozta a kedved egy kis méz zabáláshoz, a Bodó Méhészet méz készletéből rendelj, tartalékolj a téli hónapokra!
